SZÜNET

Nem fogok magyarázkodni,de cserben hagyni sem akartalak titeket.
Eleinte olyan blogot szerettem volna teremteni magamnak ami nem tömeg gyártmány.Sikerült is.28 rendszeres több mint 5000 kattintás.azt hiszem megcsináltam.
De egy baj van...hiába töltöttem órákat,hiába fektettem bele energiát,nem tudom tovább írni.
Nincs ihletem és összecsapni se akarom így szünetet rendelek el beláthatatlan ideig.
Egyszer nyáron,talán majd újra előveszem ezt a történetet,és befejezem.De nem most.
Sajnálom.
SZERETLEK TITEKET.ÉS MÉGEGYSZER SAJNÁLOM.
ps.:A blogot nem fogom zárolni,olvasható lesz...és egyszer megadom a végső befejezést is egyszer....

8.Fejezet

Sziasztok!Nagyon rég nem hoztam részt,de remélem az olvasóim ugyan úgy megmaradtak!:') Nem fogok kifogásokat keresni,elhanyagoltam a blogomat mivel elment a kedvem tőle.De ez megfog változni.Most már rendszeresen lesznek részek...Őszintén..amikor létre hoztam ezt a blogot ez volt kb. az első második vagy a harmadik ilyen típusú blog,vámpíros fanfices blog,és ahogy írtam a fejezeteket egyre több hasonló blogot találtam..és egyszerűen csak elment a kedvem.-Azt eddig is tudtam hogy nem fogom bezárni a blogot.És most sem fogom.Csak volt egy kis szünet.vagy valami hasonló.-Aztán rájöttem hogy az én blogom sokkal jobban eltér a többi vámpíros fanfictől.Legalább is amikor a végére fogunk érni.Együtt.Akkor már ti is látni fogjátok.:)Semmi se változott,ha tetszik a rész akkor hagyj kommentet,jelezz a blog végén a tetszik/imádtamgombbal vagy iratkozz fel a rendszeresekhez!.
Jó olvasást! :) 
------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Másnap reggel*-továbbra is Louis szemszöge-

-Eljött az idő.Tudod mit kell tenned.Hozd ide a lányt-utasított Tom mire én egy bólintással nyugtáztam hiszen itt az ideje hogy elkezdjük a szertartást..

Amilyen gyorsan csak tudtam elmentem Tara házáékhoz.Próbáltam csendben felosonni Tara szobájába de Harry termett elém a semmiből,halkan becsukva maga után az ajtót.

-Mit keresel itt?-vágta hozzám idegesen és az ajkaiból kivillantak a szemfogai

-Itt az idő.Ma van a szertartás.-mondtam higgadtan és nyugodtan mire Harry arca kisimult és újra emberivé vált.

-De honnét tudod hogy ő a kiválasztott?-kérdezte hangjában egy kis félelemmel

-Onnét hogy ő az a lány akit az anyja elhagyott és évekkel ezelőtt rá találtunk egy boszorkány barlangjába,majd nevelőszülőknél nevelkedett fel.Emlékszel még Misára?

-Igen.

Misa volt az a nőszemély aki menedéket nyújtott nekünk még évekkel ezelőtt.Mikor az emberek elől menekültünk.Akkoriban -ahogy most sem- nem torelálták azt nagyon jól,hogy ha valaki különböző.Harryvel az erőnkkel,hallásunkkal,és gyors futásunkkal tűntünk ki a tömegből.Tisztában voltunk az erőnkkel,ezért is csak nagyon keveset használtunk belőle.Ugy látszik..ennél is kevesebbet kellett volna.

-Ő volt Tara nevelőszülője.Most már mindent értesz.Engedj!-utasítottam,de nem hátrált.

-Majd én elviszem!-akadékoskodott Harry

-Legyen.-egyeztem bele mert tudtam hogy nem fog különben engedni.Rettentően makacs természetű

*Tara szemszöge*

-Mit csináltok velem?Hova visztek?-kérdőn néztem Harry re de ő csak tovább vitt az erős karjaiban,be az erdő sűrűjébe,mellettünk szintén rohanó Louissal.

Nem szóltak semmit.Csak mentünk beljebb és beljebb az erdőbe.Harry erős karjaiból nem tudtam szabadulni.Rettentően erősen fogott.Nem tudom mennyi ideig futhattunk befelé az erdőbe de végül egy kisebb tisztásra értünk ki ahol egy csapat fiú tábortüzet gyújtott.

-Nem kell félned semmitől-mondta Harry majd Louissal eltűnt a semmibe miután egyetértően egymásra néztek.

Őszintén megmondom nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.Egy csapat idegen fiú és én.Az erdő közepén.Megijedtem.Nem tudtam hogy most mi fog történni.Mozdulni se bírtam.A végtagjaim több tonnássá váltak.

-Szia,az én nevem Tom.Nem akarunk bántani.Nyugodj meg.Mi a barátaid vagyunk,nem az ellenségeid.-mondta egy fiú aki félmesztelen volt és egy furcsa tetkó volt a mellkasán.Pár percig gondolkoztam majd elfogadtam a helyzetet. 

-Gyere,ülj le.Mondani szeretnénk valamit-mondta egy erőltetett mosoly kíséretében.

"-Hát...furcsa helyzet az biztos.Előszőr az anyám hagy el,utána megismerkedek egy csapat vámpírral és most ez.Kíváncsi vagyok ebből mi fog kisűlni.A végén kiderül hogy még vérfarkasok...-gondoltam magamban"

"-Azok vagyunk"-jött a válasz.Nem tudom kimondta de egyik fiú se nyitotta ki a száját,és én sem.Egy kicsit meglepődtem,azt hittem csak Niallel tudok így beszélgetni.

-Nem hallottad rosszul.Vérfarkasok vagyunk-mondta Tom miközben velem szemben helyet foglalt,a köztünk lévő tűz között.

-Én ezt nem gondoltam komolyan,viccnek szántam,azt se tudom ez hogyan lehetséges..-motyogtam elhalkulva

-Nincs semmi baj,ez természetes,-mondta Tom. 

Körbe néztem és körülöttünk ülő fiúk csendben nézték az eseményeket.

-Mi egy farkas falka vagyunk.Amikor akarunk áttudunk változni.A feladatunk az hogy téged védelmezzünk.... -hogy engem?!-vágtam közbe.A szemöldököm azt hiszem az eget súrolta.

-Igen.Te egy különleges ember vagy.Pontosabban nem is ember,hanem egy természetfeletti lény,és a természetanyánk tűzte ki feladatul nekünk azt hogy ha bármikor segítségre lesz szükséged mi ott legyünk neked.

-Miért?M-m-mi vagyok én?-dadogtam a lesokkoló tény után.

-Azt pontosan mi sem tudjuk.Csak annyit tudunk rólad hogy varázserővel rendelkezel,rendkívül jól harcol,a vámpírok egy igen különleges fajához tartozol és hogy az igazi anyukád születésedkor elhagyott majd a srácok,azaz Louisék egy boszorkány barlangba találtak rád.-mondta ki azt amit én eddig nem mertem.

Valahol belül,kiskorom óta tudtam hogy én más vagyok.Különböző vagyok mint a többiek.

A kiskoromból rengetegszer beugornak emlék képek.Ahogy homokozok a szomszéd kislánnyal,vagy éppen amikor a szobámba futok sírva azt mondogatva magamnak hogy "nem is vagytok az igazi szüleim".

Sose mertem rákérdezni,mert féltem a választól.A megaláztatástól,hogy ez csak az én képzeletem szüleménye.De amint kiderült.Nem,egyeltalán nem az.

-Tudok varázsolni?-képedtem el miután feldolgoztam,azt hogy az emlékeim nem hazudtak.

-Igen.De ez a varázserő mélyen benned van.Ezt kell előhoznunk egy szertartás keretében.A varázserődre lesz szükséged hogy megvédd magad és a birtokodban lévő becses nyakláncot amit mi őriztünk eddig a házadban,mélyen elrejtve.

-És mi van,ha én ezt az egészet nem akarom?

-Ez nem akarás kérdése.Ezt muszáj megtenned.Muszáj felszínre hoznod a képességeidet különben meghalsz!.mondta nyugodtan ám parancsot teljesítő hangnemben

-Miért?Kiakar bántani?

-Jobb ha egyenlőre nem tudod meg ki az.Felkészültél?

-Nem,nem is tudom...-mondtam,de egy kicsi hangocska a fejemben azt súgta hogy igen,készen állsz rá..-Igen.-vágtam rá gondolkodás nélkül.

-Rendben.Akkor kezdjünk bele.

Tom falkájából számomra egy ismeretlen fiú odajött hozzám majd a karomon egy mélyebb sebet ejtett ezzel előcsalogatva a vérem.Ami korom fekete volt.A hideg kirázott.Akkor ezek szerint igazat mondott Tom.Nem vagyok ember.Nem tudom hogy fogom kibírni ezt az egészet egyedül.

Míg azon kalandoztam el hogy most mi lesz addig Tomék egy tálba a véremmel együtt különleges összetevőket kevertek el.Majd a tűzre dobták.

A tűz hirtelen hatalmas lángokba csapott át.A testem minden porcikája égett.Éreztem a fájdalmat.Nem bírtam tovább.Ordítottam.Éreztem ahogy elég a hús a bőrömről és ez ellen nem tudtam mit tenni csak ordítani.Ordítottam az engem elmaró fájdalomtól.

A fájdalom átjárta az egész testemet.Feljöttek az emlékképeim a gyermekkoromról.

Láttam egy csodálatos nőt,egy lányt aki rettenetesen hasonlított hozzám,Harryt,ahogy egy férfi elszakít engem egy nőtől,ahogy Misáék kocsijába betuszkolnak,és ahogy megakarnak ölni engem fekete ruhás emberek majd hirtelen egy újabb alak tűnik fel aki megment.Az emlékképek csak úgy jöttek.Folytak mint a csapból a víz.Megállás nélkül.

A tűz újra normálisan kezdett égni.A fájdalmam is elmúlt.Tom egy varázsige mormolását fejezte be a többiekkel egyszerre.Síri csend támadt.Ezt a csendet Tom szakította meg.

-Most már csak annyi a dolgod hogy elkezdj edzeni.Meg kell erősítened a képességeid.-mondta majd minden elsötétült.

7.Fejezet

"De..de én nem mondhatom el"-válaszolt akadozva és éreztem a hangján hogy elcsuklik.
Őszintén bevallom kezdtem megrémülni újra egy kicsit.

"De miért nem?"

"Mert Louisnak és Tomnak kell elmondaniuk neked egy szertartás keretében,de erre a beszélgetés szó jobban illene."

"Oké,kezdek semmit se érteni...Mi történik velem?"

"Nyugodj meg,nincs semmi baj"-és igen már megint ezek a fránya szavak.
De valahol mélyen tudom hogy ez nem így van.És ő is tudja hogy baj közeleg,de még magának se vallja be.

"Ha nem mondasz semmit akkor kiderítem én!"

"Ne legyél makacs!Túl veszélyes"-mikor Niall kimondta ezeket a szavakat hirtelen Harry nyitott be,amitől Niall és köztem megszakadt a kommunikáció.

-Szia,ébren vagy még?-kérdezte kíváncsian

-Persze,miért? - árulkodott a tekintete hogy szeretne valamit,csak éppen azt nem tudom hogy mit...mondjuk most már semmit se tudok.

-Hogy vagy?-ült le közben az ágyra lassú léptekkel haladva.

-Hát,voltam már jobban is-valltam be az igazat.

-Nyugodj meg.Minden rendben lesz-mondta miközben megsimította az arcát kétoldalról lefelé.

Nem is tudom.Valahogy fura érzés kapott el.Megnyugtatott a közelsége.Sose éreztem ilyet egy fiú...bocsánat.Egy ember közelébe sem ugyan is a fiúk,sőt egyetlen fiú se állt velem szóba eddig......eddig.

-Nagy gondot okozna,ha itt maradnál velem?- kérdeztem remegő hangon és lányos zavaromban lesütöttem a szemem.

-Nem dehogy is- mosolygott rám bíztatóan amitől kicsit visszahúzodott a paradicsom vörös színe az arcomnak.

Harry felállt és elhúzta a függönyt az ablakot kinyította így friss levegő árasztotta el a szobát.Ismét.
Amitől valamilyen furcsa módon új erőre kaptam.Nem voltam fáradt úgy éreztem mintha akár egy világot tudnák romba dönteni.....
Utána Harry lefeküdt mellém az ágyba,majd a vállára hajtottam a fejem és nem sokára el is aludtam.

*Harry szemszöge*

Tara elaludt.Újra Lana jutott eszembe.

Van egy dal amit ő írt,most is annak a sorai csengettek a fülemben és a gyönyörű hangja:

Sérült a szívünk de mi még is összeláncoltuk,hiába

Ugrottunk, és sosem kérdeztük, hogy "Miért?",
Csókolóztunk, varázsod alá kerültem,
Egy olyan szerelem varázsa alá, melyet senki sem tagadhat meg.

Sosem akartam háborút indítani,
Csak azt akartam, hogy engedj közel,
És ahelyett, hogy erőlködtem volna,
Azt hiszem, közel kellett volna engednem téged.
Sosem akartam háborút indítani,
Csak azt akartam, hogy engedj közel,
Azt hiszem, közel kellett volna engednem téged.
Sose mondd, hogy én csak elsétáltam,
Örökké akarni foglak.

Úgy jöttem, akár egy romboló labda,
Sosem sújtottam keményen a szerelemre,
Minden, amit akartam, hogy ledöntsem falaidat,
Minden, amit valaha tettél összetört engem.
Úgy jöttem, akár egy romboló labda,
Igen, lehunytam szemeimet és suhantam,
Ott hagytál engem a lángok között, hadd zuhanjak le,
Minden, amit valaha tettél, hogy összetörtél,
Igen, összetörtél engem.....

Ezt a dal akkor írta amikor cserben hagytam őt.Akkor nagyot hibáztam,bevallom.De csak egy baj van.Későn jöttem rá mekkora ostoba is voltam valójában.Sose akartam hogy mágián végezze.Nagyon szerettem.De nem tudtam mit tenni.Mikor én megmentésére siettem akkor már nem élt...A mai napig nagyon fáj ez nekem.

Minden rendben volt,még féltékennyé nem váltam és el nem taszítottam magamtól.Pedig még a barátnőm se volt...Csak barátok voltunk,de én ennél sokat többet éreztem íránta..Nagyon fáj.Rettenetesen.Leírhatatlanul.Azt hiszem ő volt az a személy aki ember létére vadállatból újra a régi,emberi énemmé változtatott engem.Ő volt az első igaz szerelmem.Bár elmondhattam volna neki.Bár lett rá volna lehetőségem.

És most itt van Tara. Másképp néz ki mint Lana más a stílusa, de a személyiségük ugyan az.Néha bátor,néha pedig nagyon félénk.Kedves,barátságos bár bátortalan.Tara szemében is ott lángol a tűz,a vágyni akarás csak úgy mint Lanáéban.Mintha Lana született újjá....de ez baromság.Ilyen nem létezik.Hiába a sok természetfeletti lény Lanát senki nem pótolhatja és az utána maradt ürességet sem...de ez a lány...ez a lány tesz engem teljessé.Csak remélni tudom hogy nem fogok elrontani semmit...

*Louis szemszöge*

*Másnap reggel*

-Eljött az idő.Tudod mit kell tenned.Hozd ide a lányt-utasított Tom mire én egy bólintással nyugtáztam hiszen itt az ideje hogy elkezdjük a szertartást..

6.Fejezet

Belém hasított a tudat hogy valójában nem is tudom hogy ki vagyok én.Mi van ha engem örökbe fogadtak?
"Mi van ha?...."és igen...az összes lehetséges verzíó átfutott a fejemben..
Megijedtem.A tekintetem kővé dermedt.A végtagjaim jégcsap szilárdságúvá álltam.Nem tudtam megmozdulni.A lap tetején az volt oda írva hogy "McCourtney családfa".
A nagyi neve.Ellie McCourtney.

-De....de....de....az én nevem McCourt,nem McCourtney-nyögtem ki a szavakat akadozva
Lassan néztem fel.Mintha egy örökké valóságnak tűnt volna.
A levegőben érezni lehetett a feszültséget.
A tekintetem valamiért,ismét Niallel akadt össze.

"-Most mi lesz?Meddig fogja Louis húzni szegény lányt?Mikor mondja már el neki hogy ki is ő valójában?"
Hallottam.Hallottam.Hallottam Niall gondolatait amit egy aggodó tekintet övezett.
A pupillám kitágulhatott.A bőröm,az arcom hirtelen sápadtá válhatott mert csak azt vettem észre hogy Zayn a hátam mögé került és megtartott.Egyszerűen nem bírtam mozogni.

Egy kis idő elteltével a végtagjaimba visszaköltözött az erő.Lassan feltápászkodtam bár úgy tűnt hogy a lábaim felmondják a szolgálatot.

-Ki..Ki megyek inni egy kicsit-miután vetettem egy hálás pillantást kiindultam a konyhába

***

"-Hallottam Niall gondolatait.Ki vagyok én?Hogy értette ezt az egészet?Nem tudom....Tán elmebeteg lennék?"-gondolataimat egy sóhaj követte

"-Nem vagy elmebeteg"-hangzott el újra Niall hangja

Megfagytam.A pohár kiesett a kezemből,de még mielőtt leeshetett volna Niall elkapta és lerakta az asztalra.

-Nincs semmi baj-mondta majd magához húzott és nyugtatóan megölelt. - minden rendben lesz-suttogta a fülembe rekettes mély hangján

Még vagy öt percig egymás ölelésébe álltunk majd kimentünk vissza.

***

-Azt hiszem jobb lesz ha most elmegyünk-mondta Louis kerülve velem a szemkontaktust majd kiviharzott az ajtón

-Én itt maradok Tarával-mondta magabiztosan Niall de ekkor hirtelen Harry termett mellettünk.

-Majd én maradok.Te menj el vadászni a többiekkel-mondta teljes komolysággal.
A szeméből düh,komolyság,gyengédség és kíváncsiság sugárzott egyben.
Niall,Liam,Zayn követve Louis kifelé elviharoztak becsukva maguk mögött az ajtót.

-Szia-mondta mormogós hangján majd a hosszú érdes fekete kabátját levette és ráakasztotta a fogasra.
Harry egy fekete gatyában volt régies cipőben és egy hófehér pólóban.Harry egész nap a családfás könyvet tanulmányozta én meg elfoglaltam magam a ház felderítésében.
Közben néha-néha rám nézett de egy szót se szólt hozzám.Furcsa.

*késő délután*

-Vacsoráztál már?-kérdezte egy ravasz mosoly kíséretében ...észre se vettem hogy milyen hamar elment az idő.Kint már sötét volt.

-Nem.- válaszoltam majd a gyomrom egy nagyot korgott pire pipacs vörös lett a fejem

-Akkor majd én csinálok neked- és elindult a konyhába nagy mosollyal az arcán

-De nincs itthon semmi.Be kell vásárolni ahhoz hogy lehessen főzni valamit- figyelmeztettem mire megfordult a hátára kapott majd elkezdtünk futni a sötétségbe.

***

Egy kis bolt mellé vitt.

-Harry ugye nem gondoltad komolyan hogy pizsomában fogok bemenni ebbe a kisboltba?-vágtam a fejéhez szavaim nem túl szépen mire "de komolyan gondoltam arccal nézett rám"
Hát így kezdődött a "menjünk bevásárolni pizsomában project."
mondjuk nekem is lehetett volna annyi eszem hogy átöltözöm de már késő volt ahhoz...

Össze szedtünk egy bevásárló kosárnyi ételt majd oda mentünk a pulthoz.Pontosabban Harry ment oda én csak figyeltem őt kicsit messzebbről mert pizsomában azért még se állíthattam oda...arról nem beszélve hogy ez az idős hölgy eléggé megbámult már így is minket..inkább maradtam és csendben figyeltem.

*Harry szemszöge*

-80 dollár lesz-mondta az eladó hölgy majd a tárcámból kivettem a pontos összeget mire az idős megkérdezte hogy az ajtónál ácsorgó lány a barátnőm-e  de mire válaszolhattam volna elkezdett minket dicsérni hogy milyen szép pár vagyunk.
Én csak egy mosoly kíséretében hagytam ott a hölgyet majd fogva a szatyrokat és Tarat haza mentünk...Haza?!
Badarságokat beszélek már is... ez a lány megbabonázott.

*Tara szemszöge*

-Hamar végeztük-állapítottam meg a tényt miközben Harry kipakolt mindent a helyére már is neki látott a vacsorának.Ha jól láttam bolognai spagettit kezd csinálni.

Harry a csodás megállapításomat csak egy mosollyal nyugtázta és már is sürgött forgott a konyhában.

*15 perc múlva*

Harry velem szembe ült.Miután megterítettem lekapcsolta a villanyokat majd gyertya fényt gyújtott.

-Hmmm...ez isteni-motyorogtam majd faltam be az elképesztően finom étel utolsó falatait. - Nem is tudtam hogy ilyen jól tudsz főzni.-dícsértem,

Mosolygott.De még mindig nem szólalt meg.Kezdem kényelmetlenül érezni magam..

-Köszönök mindent,de felmegyek aludni-mosolyogtam majd elpakoltam magam után és felmentem.

Lezuhanyoztam majd egy rövid gatyát és egy pántos pólót hagytam magamon.

Megint nem tudtam aludni.A plafont kezdtem el vizslatni.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve megszólítottam gondolataimban:

"Niall,héééé alszol?"

"Nem.Mi nem alszunk sose"-válaszolt.Tehát működik.

"Ki vagyok én?Pontosabban,mi vagyok én?Tudom,hogy tudod."-kérdeztem

ps:ha találtok benne helyesírási hibát bocsánat,csak siettem és nincs energiám most átnézni.Szép estét!:)

5.Fejezet

*Tara szemszöge továbbra is*

Azt hittem hogy ott helyben elájulok.

-Vá-vá-vámpírok?-rökönyödtem meg.

-Vámpírok.-erősítette meg Liam

-Remek-sóhajtottam el magam.

Kezdett forogni velem az egész hely.Le kellett ülnöm a lépcsőre mert különben tényleg elájultam volna ha nem teszem meg.

-Vámpírok?Ez hogy lehetséges?-kérdeztem csillogó szemmel.Őszintén szólva égtem a vágytól hogy megtudjam mi folyik itt körülöttem....mert egy dologban biztos voltam...hogy semmi sem véletlen.

-199 éve élek így...ebben az élet formában-kezdte el mesélni Louis aki hirtelen került elém.Legalább is a cipője.Képtelen voltam felnézni rá. - Tudod Tara a vámpírok hasonlítanak az emberekre.Sok mindenben.-mikor ezt kimondta leguggolt és felemelte az ajkam így szemkontaktusba merültünk Gyönyörű ellenállhatatlan pillantása volt.A markában tartott.A rabja lettem.Újra elkezdett mesélni és továbbra is tartottuk a szemkontaktust - Kinézetünk hasonlít az emberekéhez,csak egy dologban tér el.Az ember számára mi csábítóak vagyunk,tehát a ti szemetekben sokkal szebbek és helyesebbek vagyunk.Mi is eszünk rendszeresen,csak nem éppen emberi ételt,hanem vért.Állatok vérét isszuk általában de vannak olyan társaink akik újszülöttek.Ők az első 150 évében tanulnak meg elszakadni az emberi vértől és ez egy nagyon hosszú kitartást igénylő feladat számukra pont mint Zaynnél.De ne aggódj!Tudni fogja kezelni az éhségét.-mondta és egy megnyugtató mosolyt eresztett felém,de továbbra is tartotta az ajkam így kényszerítve hogy a szemébe nézzek és ne a körülöttünk álló fiúkra.Egy kis szünet után újra mesélésbe kezdett. - A szemünk is más ha vérszagot érzünk vagy mérgesek dühöt állapotban vagyunk esetleg a neon lámpa fénynél.A szemünk színe az előbbi eseteknél vérvörös,az utóbbinál arany.Kétszer erősebbek vagyunk az embernél.Kétszer olyan gyorsan futunk mint egy gepárd.Szerintem ennyit elég most megtudnod.A többit majd később.-mosolygott rám és elengedte az ajkam,de még mindig a szemébe néztem.

Igaz nem sokáig.A pillantásom hamar áttévedt a mellettünk ácsorgó 4 fiúra is.Csodálattal tekintettem rájuk.Már nem féltem.Tisztán láttam.És mikor egy-egy fiúra ránéztem érdeklődve figyelték a tekintetem.

Az ikrek szülöttje vagyok.Tudásszomja éhezem.

-De akkor hogy jöttetek be a házamba...mármint nem vagyok hülye,láttam hogy a lábatokon,de erre van valami szabály nem de?-kérdeztem kíváncsian és a pillantásom visszakalandozott Louishoz

-Jól mondod.Egy idegen házba csak akkor mehetünk be ha kopogtatunk 1-et és elsőre kinyitják majd beinvitálnak minket.De ez a te esetedben más.-mondta Harry.Kicsit meglepődtem hogy nem Louis válaszolt..

-De miért?-kíváncsiskodtam.De lehet nem jól tettem.Erre a kérdésemre Harry elviharzott a távolba.Kicsapva maga után az ajtót ami ki is esett a helyéről

-Majd mi megcsináljuk-mondta egyszerre Zayn és Liam majd Zayn rám nézett és azt mondta hogy ennyivel tartozik nekem.

*Harry szemszöge*

Ahogy Tara megkérdezte hogy miért egyszerűen késztetést éreztem arra hogy elfussak.Úgy látszik az a mondás sem igaz hogy az idő mindent begyógyít. Egyeltalán nem igaz.Az idő nem gyógyít be semmit,csak megtanulunk a fájdalommal élni ami olykor-olykor elerősödik rajtunk és felszínre tör.

"Addig foglalkozz a másikkal,amíg él,mert mikor már nincs,akkor veszed észre a hiányát,hogy mennyire más,hogy nincs veled.Mikor elveszted azt,akit szeretsz egy világ törik össze benned,de tanulj meg felállni és tovább lépni.Na ez az,ami soha nem fog megtörténni,mert az emléknek a nyomait örökké magadon cipeled"

Lana szavai vízhangzottak a fejemben.Ő szokta ezt mondogatni nekem mikor az apukája meghalt...és milyen igaza volt.Csak...csak kár hogy meghalt.Még mindig fáj Lena hiánya.

Kiértem a kiáltó sziklára.Mi már csak így hívtuk.Az erdő sűrűjében lappangott.Az erdőben van egy hatalmas szakadék.Több száz méter mély és ez a kiáltó szikla az évek folyamán kitülemkedett.Mindig ide jöttem ha valami bántott.Lenával is ez volt a közös helyünk...

Gondolataimba merülve észre se vettem hogy leültem és csak lógattam a lábam.Még mindig a hajnali harmat illata volt mindennek.Hűvös volt mindenhol.A nap még csak felkelő félben volt,legalább is innen úgy látni.Pedig már kezdte megvilágítani az erdőt.

Az első sugarak a kezemre értek.Melegséget árasztottak.Pár pillanatra azt hittem hogy Lena fogja a kezem de mikor lepillantottam csak a napsugár volt az.Pedig ez az egész dolog már 60 éve történt.

Sose gondoltam volna hogy egy lányt is képes leszek szeretni mint őt...

*Louis szemszöge*

*McCourt ház lépcsőjénél még mindig*

-várjunk csak...-mondta Tara majd egy hatalmasat ugrott felfelé és beviharzott a nappaliba majd heves kutatásba kezdett.

Hirtelen fordult hátra és nagyon meglepődött.

-bocs...csak még meg kell szoknom-motyogta az orra alatt majd egy nagy könyvet rakott le az üveg asztalra

Remélem Harry jólvan.Tara a tudta nélkül felszakította a régi sebeket.

Lena is régen itt élt.Cseléd lány volt,de akkor még más évek jártak.Tara felmenői gazdagok voltak.Harry abban az időszakban élte 18-adszor a 19. életévét.Iszonyatosan szerelmesek voltak.Persze ezt a felmenők nem engedték mert Harry is a gazdagok csoportjába sorolták.Olyan szerelmet mint az övüké még nem láttam.Mikor a baleset történt és látta már nem segíthet Lenán akkor majdnem ő is öngyilkos lett mint a lány.Emlékszem,majdnem idegösszeroppanást kapott akkor.

Lehet beletelik egy kis időbe még megszokja hogy új lakója van a háznak..

A gondolataimból Niall szakított ki.

-és neked Louis mi a véleményed?-kérdezte

*Tara szemszöge*

Abban a nagy könyvben amit az asztalra tettem le a családfám volt.Még a takarítás közben bukkantam rá.Zayn összetörte a könyvespolcot így egy kis időbe került míg megtaláltam,de végül meg lett.

Niall előttem termet,letérdelt majd együtt kezdtük el tanulmányozni a könyvet.

-Hogy tudsz fejjel lefelé olvasni?-érdeklődtem

-Az évek során hozzászoktam,vagy nem tudom-válaszolta

Érdekes nekem sose ment.Majd lapozgatás közben elmosolyodtam mire Niall is elmosolyodott.Már nem is voltak annyira félelmetesek.Azt hiszem ezt az alkalmazó képességemet apukámtól örökölhettem.

Egyszer csak Zayn és Liam jöttek be.

-Elmegyünk megkeresni Harryt,nem jössz?-kérdezték Nialltól

-Nem hiszem hogy ez jó ötlet...neked mi a véleményed Louis?-kérdezte a szöszi a csapat vezértől

-Időre van szüksége.Hagyjátok.-mondta halál nyugodtsággal majd leült mellém és elkezdte vizslat a könyvet amiben kutakodtunk.

Bár eddig nem találtunk semmi érdekeset csak bál - és különféle események feljegyzéseit névvel ellátva.Majd hirtelen ötlettől fogva a könyv közepébe lapoztam és megtaláltam a családfám.

Érdekes volt.A lapok ott már régiek voltak.Óvatosan kezdtem végig húzni az ujjaim.De volt egy kis bökkenő.A szüleim nem találtam rajta.Csupa idegen ember volt számomra.Különféle nevek és fényképek.De senki ismerős...

4.Fejezet

A kedvencemet,hawaiit jó sok kukoricával,de ekkor valaki a frászt hozta rám.

-Boo!-kiáltotta valaki a hátam mögül majd jéghideg kezét a vállamra tette.A köntösömön is áthatolt a keze hidegsége.
Akkorát sikítottam hogy még a közelben sütkérező madarak is felreppentek.Tisztára mint a filmekben.Nem számítottam senkire,a semmi közepén...
A pulzusom megemelkedett,a szívem lüktetése a fülemben tombolt.A gyomrom a torkomba ugrott fel.Szép lassan hátra fordultam és csak reménykedtem hogy nem valami űrlény vagy valami más áll mögöttem,és erre a csodás következtetésemre is anyám miatt jutottam.Ha a saját gyermekét egyedül hagyja,akkor mi állhat a lánya mögött egy elhagyatott terület kellős közepén?

-Szia-mondta a mögöttem álló fiú csapat kórusban

Köpni nyelni nem tudtam."Mi a frászt keresnek ezek itt?"-ez volt az első gondolat ami átfutott a gondolataimban.Csak tátott szájjal bámultam őket.
Velem szemben egy barna,göndör hajú fiú állt.Mellette egy szintén barna árnyalatú zselézett fiú.Tőlük jobbra egy szőke és egy fekete hajú.Azt hiszem a szívem egy ütemet is kihagyott mire ezt megállapítottam.
Szerintem beletelhetett pár percbe mert arra eszméltem fel hogy tátott szájjal bámulom őket.

-Mit kerestek ti itt?Kik vagytok?Mit akartok tőlem?....öhm már mint sziasztok-hadartam el vádlóan a kérdéseim majd észbe kaptam hogy ez nem illik,udvariatlanság

-Én Harry vagyok-mondta a göndör hajú -neked jobbra Liam,balra Niall és Zayn - a fiúk csak egy enyhe bólintással "köszöntek" újra,hogy a nevekhez arcot is tudjak párosítani

*Louis szemszöge*

A lábam egyre gyorsabban mozgott.Azt hiszem ideje volt meglátogatni a szövetségeseink.A vérfarkasokat.
A telephelyükhöz mentem.

-Mit keresel te itt?!-vágta a fejemhez nem túl barátságosan Jackob
Már láttam hogy támadni akart,de ekkor hirtelen a falka vezérük Tom fogta meg a vállát ezzel hárítva az átváltozását farkassá.

-Mi történt?nyugtalankodott.Tehát gondolom hogy megérezte rajtam hogy baj van.

-A régi McCourt házba beköltözött egy lány-mondtam teljes nyugodtsággal

Nem lepte meg ez a kijelentésem.Tehát tudta...esetleg már látta is.

-Most akkor mi lesz?...az egyezséggel?-kérdeztek kicsit akadozva

-Marad.Nem rúgjuk fel.-és ennél a mondatnál elintette a többieket akik árgus szemekkel figyelték az eddigi történéseket.Ketten maradtunk.

-Tudod jól te is a jóslatot.Vigyáznunk kell rá.A régi McCourt ház semleges lesz a fajtánkra nézve.De csak az a terület-szögezte le

-Rendben-biccentettem majd hátat fordítottam és elindultam a McCourt házhoz.

*Tara szemszöge*

-És mit akartok tőlem?-kérdeztem hitetlenkedve és ekkor egy újabb fiú termett elő a semmiből egy nagy tábla csokival

-Engem Louisnak hívnak.Tessék ez a tied-adta oda nekem a tábla csokoládét

-Üdv itt nálunk a semmi közepén-mosolygott Niall,ha jól jegyeztem meg a nevét

-Bejöhetünk?-kérdezte Harry

-Öhm..persze..de még nincs kitakarítva-pirultam el kicsit

-Akkor segítünk-adta a frappáns ötletet Liam

-Ha nagyon akartok-egyeztem bele majd fogtam a nagy pizzás doboz meg a csokit és beinvitáltam őket

-Woa de szép ház-mondta Zayn amint belépett.Furcsa,eddig nem nagyon szólalt meg.Ahogy a többiek sem.

A fiúk neki láttak takarítani.A bútorokról,festményekről egyaránt leszedték a nejlonokat.

Gyorsan megettem a pizzám ami reggeli gyanánt szolgált.Nagy pizza volt.Én meg gyorsan befaltam,amin csodálkoztam is.Nem szoktam én ennyit enni.

A konyhából kifele jövet mikor épp indulni akartam felfele átöltözni majd besegíteni akkor Harry hirtelen a semmiből bukkant fel és nekem jött a kezében egy üveg vázával.

A vázát elejtette és széttört.A padlón hevert ezer darabban.Kivéve egy szilánkot.Ami a mellkasom felső részébe állt bele.

Nagyon megrémültem.A vérem megint a fülemben dobogott. Harry szeme hirtelen elvörösödött.

Azt hittem rosszul látok,pislogtam is kettőt hogy megbizonyosodjak de nem csalt a szemem.Harrynek vörösen izzott a szeme.

Ekkor egy semmiből jött kéz fogását érestem a karomon.Annyira erős volt hogy éreztem elgyengül a karom.Elfordítottam a fejem.Zayn volt az,szintén vöröslő szemekkel.Ekkor hirtelen megint egy nagyot sikítottam mert nem csak a szeme volt vörös.Hanem agyar szerű szemfogai is voltak.Remegtem.Féltem.Mi történik velem?

Megpróbáltam hátrálni de nem sikerült.Zayn nagyon erősen fogott.A nyakamhoz közelített de ekkor hirtelen az új srác-legalább is számomra új srác-ellökte tőlem Zayn mire a fogvatartóm a nappali bútorán és a testétvel bemélyesztett falat tartotta előnyben.Louis meg a nyakát fogta de jó erősen.

-M-m-mi történt?Kik vagytok,vagy is inkább kik?-mondtam el a kérdéseim remegő ajkaimmal Harrynek célozva a kérdéseim és hátrálni kezdtem.

-Vámpírok vagyunk.-mondta ki a kulcsszót a kérdésemre.

Azt hittem ott helyben elájulok.

3.Fejezet

*továbbra is Harry Styles szemszöge*

-Hogy micsoda?-hőkölt fel Louis hirtelen a hátam mögül.

Komolyan mondom néha még mindig megijeszt ha ilyet csinál.Közülünk ő a leggyorsabb,legerősebb.Ő az úgy mond Alpha.A vezérünk.

-Ne kapd fel a vizet..-nyugtattam-de a...régi McCourt háznál jártam-mondtam ki kerek perec az igazat.

-De tudod jól te is hogy az a ház el van átkozva!-ordibált velem.
A szemei vörösen kezdtek izzani.A homlokán egy ér nagyon kidudorodott.Azt hiszem most nagyon felhúztam.Nem csoda..Én egyre jobban csak hátrálni kezdtem.

A többiek meghökkenve néztek minket.

-Hogy érted azt hogy meg van átkozva?-érdeklődött Niall

-Hmmmm-sóhajtott egy mélyet Louis majd a szemei ismét visszanyerték fokozatosan az eredeti színét.
 Úgy értem ezt hogy egy nagyon súlyos átok sújtotta a házat ami ránk nézve és a többi hozzánk hasonlókra nagyon veszélyes.Harry akár meg is hallhatott volna...Arról nem beszélve hogy megszegte az egyezményt és átlépte a határt.A határunkat.

-Mi ez az egész?Milyen átok?Milyen határ?Erről miért nem meséltél soha?És miért csak Harry tudod erről?-kapta fel a vizet Zayn és egy kicsit ingerülten kezdte sorolgatni a kérdésekeit.

-Jól van,nyugi haver.Mindent elmondok.-paskolta meg Zayn vállát nyugtatás képen majd helyet foglalt a vérvörös kanapén.

A többiek is helyet foglaltak Louissal szemben lévő másik óriás vérvörös kanapén.

-Hát akkor....hol kezdjem-kezdet bele - Hagyd majd én-ugrottam a segítségére

-Egyszer réges-régen körübelül 150 éve történt minden.Akkor még csak épp 34 éve voltam vámpír.Akkor találkoztunk először Louissal. Minden jó volt,minden szép.Megbeszéltük hogy együtt maradunk egy csapatban,mert az gondoltuk úgy könnyebb lesz a túlélés.Végül is igazunk lett.Még abban az évben,pár hónappal rá összefutottunk egy másik klánnal...csak hogy azok nem vámpírok voltak mint mi,hanem vérfarkasok...kötöttünk velük egyezséget...úgy mond megfeleztük az erdőt.A keleti része a mién a nyugati része az övöké.És a régi McCourt ház a határ vonal.Ha valaki közölünk átlépi a határvonalat.Szabad préda.Bármikor rátámadhatnak.Bárki.Bármikor.-hangzottak el a súllyal bíró szavak a számból.A levegő megfagyott körülöttünk.Érezni lehetett a feszültséget.És ezt a roppantó nyomasztó helyzetet Liam törte meg.

-De mi is utána abban az évben ismerkedtünk meg,nem?

-De,igen-válaszolt Louis-és az átokkal kapcsolatban..Az rá 5 évvel történt.A régi McCourt boszorkány elátkozta azt a házat.Az a ház vámpírokra és vérfarkasokra egyaránt ugyan úgy veszélyes míg a 16.hol eljövetelekor egy lány fel nem oldja.Legalább is így szólt a jóslat.-fejezte be és mintha mise történt volna felállt és elindult kifelé.

-És ezt nekünk eddig miért nem mondtátok el?-értetlenkedett Niall

-Mert nem akartunk senkit se veszélybe sodorni és eddig nem tűnt fontos információnak számotokra mert ti mindig az ellenkező irányba vadásztatok Harryvel az egyetemben a mai napig-mondta nyomatékosan Louis miközben kifelé sétált-elmentem,majd jövök-az ajtó becsapódott.Elment.

-Ez elég érdekes-mormogta Liam az orra alatt.

-Én még sose találkoztam Vérfarkassal.És ti?-kérdezte Zayn.
Látszott hogy a kíváncsiság fénye felgyúlt a szemében

-Én sem-mondtuk egyszerre a kórusban a többiekkel

-Ki akarja megnézni az új lányt?-kérdezte hirtelen Liam

Ő tőle ez nem megszokott viselkedés.Mindig meghúzódik.Ő úgymond Louis mellett a csapat agya.Sose cselekedik elhamarkodottan.De ez most másképp volt.Látszott rajta is a vágy hogy megtudja ki az új lány és szerintem a vérfarkasok is eléggé érdekelték őt.Legalábbis megmozgatta a fantáziáját milyen egy vámpír és vérfarkas harc.

-Én-mondta Niall és már indulásra készen becélozta az ajtót.

-Én is veletek tartok-mondta Zayn

-Akkor megyek én is-adtam be a derekam és megcéloztok a régi McCourt házat.

*Tara szemszöszöge*

*Csöngettek*
A szó szoros értelmében leestem az ágyról.

-MEGYEK-kiabáltam torkom szakadtából.

Igazából nem nagyon értettem hogy ki és mit akar itt nálam ilyenkor.

-Jesus-keltem ki magamból.Még csak reggel 7 óra volt.

Magamra kaptam egy fehér selyemből készült köntöst és elindultam a lépcsőn lefelé.Hát nem kis meglepetés ért.

-Szia-mosolyogtam kedvesen

-Szia,ez a tied a számla el van intézve-mondta hadarva a pizzás fiú és elindult a kocsija felé

-Várj!KI fizette ki?Legfőképp ki rendelte nekem?-rohantam utána miután leraktam a pizzát az asztalra a teraszon búslakodó asztalra

De pechemre nem értem utol.Hát ilyen az én szerencsém.Az anyám elhagy,,pontosabban egyedül hagy egy nagy házban most meg ez.Már csak a távolodó autót pillantottam meg ahogy sietve elhajt.
Szomorúan vizsgálva a tényeket visszamentem a teraszra és megnéztem milyen pizzát kaptam.
A kedvencemet,hawaiit jó sok kukoricával,de ekkor valaki a frászt hozta rám.